Schmuck Andor visszahozná a 13. havi nyugdíjat.
„Schmuck Andor 15 pontja″ címmel a Magyar Szociáldemokraták Pártja- Szocdemek egy felhívást tett közé, melyhez várja minden párt és szervezet csatlakozását, a demokratikus ellenzéknek pedig 1000 órát ad, hogy ezt megtegye.
A szociáldemokraták, az „elfeledett és elhanyagolt″ nyugdíjasok érdekeit akarják képviselni, mert „amelyik országnak nincs múltja, annak nincs jövője″. „Ahol a tisztességes munkában megöregedett nyugdíjas nem érték, ott nincs jövőt építő új nemzedék, csak a valóságshow-k világát majmoló, érték és jövőkép nélküli, kihalásra ítélt generáció.″
Íme a 15 pont a családi adókedvezménytől a 100%-os gyógyszertámogatás-emelésig, amivel a párt szerint elkerülhető, hogy a jövő építő nemzedéke kihalásra ítélt, agymosott valóságshow-generáció legyen:
- A társadalombiztosítás és a nyugellátáshoz való állampolgári jogok visszahelyezése az alaptörvénybe, alkotmányba.
- Személyi jövedelemadó (SZJA) és társadalombiztosítás (TB) mentes nyugdíj.
- Ingatlan és földalapú állami életjáradék program a szép korúaknak
- Szépkorúbarát államigazgatás kialakítása. Telefonos információs vonal és ügyintézés a szépkorúak számára. Tapasztalat központok kialakítása.
- Minden felnevelt gyermek után járó 3%-os nyugdíjbónusz.
- Családi adókedvezmény bevezetése az egy háztartásban élő szépkorú után.
- A valóban ingyenes utazás visszaállítása a szépkorúak számára – (65 év felettiek részére).
- 150 ezer forint alatti nyugdíjak esetén 13. havi nyugdíj differenciált bevezetése.
- Közgyógyellátásra adott gyógyszer támogatásának 100%-os emelése.
- Kegyeleti járandóság bevezetése és a szégyenteljes szociális temetés törvénytervezetének minél hamarabbi módosítása.
- A büntetési tételek szigorítása a szépkorúak ellen elkövetett bűncselekmények, különösen az erőszakos bűncselekmények esetében.
- Támogatás bevezetése minden olyan civil szervezetnek, akik rászoruló szépkorúak számára ingyenes étkezést biztosítanak, a TAO mintájára.
- Független és egységes elvek szerint értékelő idősotthon minősítő központ felállítása. Ezzel párhuzamosan a Nemzeti Fogyasztóvédelemi Hatóság jogkörének kiszélesítése, megerősítése.
- Törvényben szabályozott módon kötelező biztosíték letétbe helyezése az idősotthonok üzemeltetői számára, amely biztosítékot ad a lakók és hozzátartozók számára.
- Valamennyi önkormányzat évente teljes körű ismertető kiadványt juttasson el a szépkorúak számára, melyben tájékoztatást kapnak a nekik járó és adható támogatásokról, azok mértékéről, igényléséről és formájáról..
Emléktábla terv a kerületi szociáldemokraták és a párt kiemelkedő alakja emlékére.
Előzetes terveink szerint emléktábla elhelyezésére készülünk Pesterzsébeten. Az emléktábla tervét jóváhagyták az alapszervezet tagjai. A fenti kép alapján egy 60×40 cm-es gránit tábla készülne, fotó realisztikus lézergravírozással. Az emléktáblát a Csili falán kívánjuk elhelyezni a Nagy Győri István utcai oldalon. A táblát az engedélyezési eljárás után, Kéthly Anna születésének (1889. nov. 16.), évfordulóján avatnánk fel.
Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyerekeként született. Apja villanyszerelő szakmunkás volt. Már fiatalon dolgoznia kellett, munka mellett végezte el a négy polgári iskolát, majd szerzett gyors- és gépírónői, majd könyvelői képesítést. Közben egy konfekcióüzemben dolgozott, de megerőltető munkát gyenge fizikuma miatt nehezen bírta. Először a Tolnai világlapjánál kezdett dolgozni, majd 1907-től Kassán vállal magántisztviselői állást, különböző cégeknél. Ekkor lépett be a Tisztviselői Szakszervezetbe, 1913-ban. A szakszervezeten keresztül került kapcsolatba az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP). A pártnak 1917-ben lett a tagja, csakúgy, mint a Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségének. Az 1918. október 28-án lezajlott Őszirózsás forradalmat üdvözölte, hiszen a forradalom lehetőséget jelentett a polgári demokratikus társadalom kialakulására. A Tanácsköztársaságot ugyanakkor elítélte, jórészt a Lenin-fiúk atrocitásai miatt.
A forradalmak után, a Horthy-korszakban kezdődött politikai pályája. Az MSZDP legálisan működhetett, hiszen a párt vezetője, Peyer Károly megállapodást kötött Bethlen István miniszterelnökkel. Ez volt az úgynevezett Bethlen–Peyer-paktum, amit 1921. december 21-én kötöttek meg, így a párt indulhatott az 1922-es választásokon. A megállapodás értelmében a párt legálisan működhetett, a tagjait nem üldözték jobban, mint más ellenzéki pártokét, a sajtójuk szabadon írhatott. Cserébe az MSZDP nem fejt ki rendszerellenes propagandát külföldön, nem szervez sztrájkokat, illetve postás- és vasutas szakszervezeteket. Kéthly Anna 1922-es választásokon lett Magyarország második női országgyűlési képviselője. Azonban ő volt az első, aki mandátumát több választáson keresztül is megtartotta. Azért lehetett képviselő, mert a párt, amely szabadulni akart a Tanácsköztársaság idején „kompromittálódott” emberektől, új, korábban ismeretlen politikusokat akart előtérbe helyezni. 1922-től 1945-ig jórészt a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor enyhítése beszédeinek témája. Felszólalt az egészségügyi ellátás javítása és természetesen a nők védelmének érdekében. Gyakran az iskolázás kiterjesztése, a tankötelesség 14 éves korig történő emelése mellett érvelt. Ez tulajdonképpen a népiskola 8 osztályossá tételét jelentette, hiszen akkor 4 osztályt kellett kötelezően kijárni. Szintén gyakran foglalt állást az egészségügyi ellátás kiterjesztése mellett.
Érvelési módszere kiemelendő a kor ellenzékiei közül: nem csak azt hangsúlyozta, hogy a munkások mit nyerhetnek az adott javaslat elfogadásával, hanem azt is, hogy a munkaadók számára milyen előnyöket jelentenek az egészséges, képzett munkások.
A Nemzetgyűlés többször is napirendre tűzte a női választójog szűkítését. A cenzust 24-ről 30 évre emelő törvény ellen azzal érvelt, hogy a nők az orvostudomány állása szerint hamarabb érnek meg a férfiaknál, és hogy sok 24-30 év közötti nő van munkában a gazdaság különböző területén. A műveltségi cenzus ellen az volt a kifogása, hogy a vidéki gyerekek illetve a szegények gyermekei hamar, 8-9 éves korukban dolgozni kényszerülnek.
Parlamenti tevékenysége közben különböző újságokban is publikált, valamint volt a szerkesztője. Még fiatalkorában kezdett dolgozni a „Tolnai világlapjá”-nál. A leghíresebb a „Nőmunkás” volt, aminek felelős szerkesztője volt. A lap 1926-1938 között jelent meg. Cikkei elsősorban szociális kérdésekkel foglalkoztak, valamint a társadalomban betöltendő női szerepekhez adtak útmutatást.
Az 1930-as évek vége felé egyre inkább radikalizálódik a közélet, a szélsőjobb előretör, az ország a hitleri Németország felé közeledik. Kéthly Anna a társadalmi problémák hangoztatója mellett most már a zsidótörvények éles bírálójává vált. A Horthy-korszakban 1939-ben tartottak utoljára választásokat. Az MSZDP számára a választás mélypontot jelentett. Míg 1922-ben 25, 1926-ban és 1931-ben 14, 1935-ben 11 képviselőt küldtek, addig 1939-ben csak ötöt. Kéthly Anna megőrizte mandátumát, és továbbra is az országgyűlés tagja maradt. Egyre inkább a németek elleni összefogásra buzdított. Kereste a lehetőséget a polgári erők összefogására, és ezáltal a háborúból való kilépésre. Az 1942-es újvidéki vérengzés ellen Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt emelte fel a szavát, követelte a tettesek felelősségre vonását. Ekkor több halálos fenyegetést is kapott. Amikor barátai azt tanácsolták neki, hogy ezekbe az ügyekbe ne ártsa bele magát, akkor tette híres kijelentését: „Aki fél, menjen cukrászkisasszonynak!”. Bátorságáért párttársa, Böhm Vilmos a magyar politika Jeanne d’Arcjának nevezte. A demokratikus pártok összefogásának a lehetősége 1943-ban realizálódott, a két legerősebb pártjuk, a Független Kisgazdapárt és az MSZDP szövetséget kötött. Abban reménykedtek, a háború után ez a két párt fog egy demokratikus váltást létrehozni, és elindítják az országot a többpárti demokrácia felé. 1943-44 telén többször tárgyalt Peyer Károllyal együtt angolbarát politikusokkal, a háborúból való kilépés érdekében.
Az országot 1944. március 19-én megszállták a német csapatok. A németekkel kollaboráns Sztójay-kormány betiltott valamennyi nem szélsőjobboldali pártot és szervezetet. Kéthly ugyanakkor többször is felhívta az ország figyelmét arra, hogy párttársai jelentős részét deportálták, sőt, a miniszterelnök Kállay Miklós és a belügyminiszter, Keresztes-Fischer Ferenc eltűnését is szóvá tette. Mint az ellenzék egyik vezéregyéniségét, előbb a németek, majd a nyilasok keresték, de nem tudták elfogni. Egy Nógrád megyei kis településen bujkált, hamis papírokkal és személyazonossággal. A német megszállás alóli felszabadulás után, 1945 februárjában, nem sokkal az ostrom vége után Budapesten jelentkezik az MSZDP vezetőségénél. Az ismert politikus pártja külpolitikai és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó bizottságának lesz a vezetője. Tagja lesz a politikai bizottságnak, valamint a „Világosság” című lap felelős szerkesztője lesz.
Az 1945-ös választásokon az MSZDP a parlament második legnagyobb pártja lett 17%-kal az 57%-ot szerző FKGP mögött, de szovjet nyomásra kénytelenek voltak a Magyar Kommunista pártot is bevenni a koalícióba. Kéthly Anna 1945-től egészen 1948-ig a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett. Egyben ő lett pártja parlamenti frakciójának a vezetője. A koalícióba bekerült, a belügyi szerveket megszerző kommunisták hozzá láttak a többi párt felszeleteléséhez és beolvasztásához. A „szalámi-taktika” az FKGP-vel kezdődött, de nyilvánvaló volt, hogy az MSZDP sem kerülheti el a beolvadást. A pártnak a két világháború közötti több vezetőjét, például a korábbi pártelnököt, Peyer Károlyt már 1947-ben távozásra kényszerítették a hatóságok és a letartóztatástól való félelem. Peyer távozása után a párton belül egyre inkább Kéthly lett a vezetője azoknak, akik ellenezték az MKP-val való egyesülést. Kéthly hangsúlyozza, hogy a kommunistákat világnézeti különbségek választják el a szociáldemokratáktól, és hogy a két pártot emiatt nem lehet egyesíteni. Az 1947-es választásokon az MKP a legerősebb párt lesz, elsősorban a „kékcéduláknak” köszönhetően. Hiába kaptak a demokratikus pártok több szavazatot, a kormányt a kommunista párt vezetésével hozták létre.
1948 volt a „fordulat éve”: ekkor egyesült a két munkáspárt. Az MSZDP XXXVI. kongresszusán a kommunistákkal való egyesülés mellett döntött. Az ezzel egyet nem értőket, valamint a háború előtti vezetők jelentős részét kizárják a pártból, köztük Kéthly Annát. A két pártból pedig létrejön a Magyar Dolgozók Pártja. A koalícióból Hazafias népfront lesz. Az 1949-es választások pedig véget vetnek a többpárti demokráciának, minden mandátum az MDP-é lesz.
A 60 éves Kéthly ezek után visszavonul a politikától és a közélettől. A letartóztatást azonban nem kerüli el. A Rajk-perben megkezdődött a kommunisták egymás közti leszámolása, így nyilvánvaló volt, hogy a még az országban illetve szabadlábon lévő egykori MSZDP vezetők is sorra kerülnek. Kéthlyhez hasonlóan kerül törvénytelenül börtönbe Szakasits Árpád, aki az MSZDP elnöke volt, amikor Kéthlyt kizárták. Kéthly 4 évet töltött börtönben, ítélet nélkül, végül életfogytiglanra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A politikusnő bebörtönzése éles nemzetközi visszhangot keltett. Végül a Nagy Imre kormány idején felülvizsgálták az ellene hozott ítéletet, és házi őrizetbe került.
1956. október 23-án forradalom kezdődött a szovjet típusú rendszer ellen. A Szociáldemokrata párt újjá alakult. Elnöke Kéthly Anna lett. Őt nem kompromittálta semmilyen együttműködés a kommunistákkal, és ő volt a legtekintélyesebb az itthon maradt vezetők közül. A november 3-án megalakult Harmadik Nagy Imre-kormányban államminiszteri posztot kapott.
1956. november 4-én Bécsben tartózkodott, részt vett a Szocialista Internacionálé kongresszusán. Hazafelé tartva értesült a szovjetek bevonulásáról. Többé nem tért vissza az országba. Első útja New Yorkba, az ENSZ magyar bizottságához vezetett, ahol részt vett a forradalomról szóló jelentés elkészítésében. Több memorandumot küldött az ENSZ-hez. 1957-ben a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. A Szocialista internacionálé és a belga szociáldemokraták segítségével Brüsszelben telepedett le. Ezenkívül ő volt a londoni Népszava főszerkesztője, egészen 1964-ig. 1976. szeptember 7-én halt meg a belgiumi Blankenbergében.
Emlékezete
(forrás: wikipédia)
..